A Kisjounin első és egyetlen (na jó, ha beleszámítunk még három személyt, akkor nem egyetlen) Hateshije kifejti véleményét a nagyvilág dolgairól.
2013. január 13., vasárnap
Az idő gyilkosai, a visual novelek
Mint rajtam kívül oly' sokan, én is imádom a visual noveleket. Persze nem mind nyeri el a tetszésem, és a kinetic noveleket (amikben nincs választási lehetőség) sem szívlelem túlzottan, de ami jó, az természetesen átmegy a szitán.
Nos, aki nem ismerné a visual noveleket, röviden összefoglalom, hogy ez micsoda.
A visual novel egy afféle szerepjáték, ahol a főhős helyébe képzelheted magad, és te irányítod a történéseket (kivéve a kinetic noveleknél). Van egy alapszitu, amiből kiindulva a játék elkezd mesélni egy történetet. A történet folyamán több-kevesebb választási lehetőségünk van. Például mikor kérdeznek a főhősünktől valamit, elénk tárul két (vagy több) féle válasz. Arra kattintunk, ami nekünk tetszik, és e szerint megy majd tovább a történet. Persze nem mindenhol érzékelhető a változás: Vannak olyan visual novelek, amikben a döntéseknek semmi jelentőségük, és vannak, ahol eldönthetik, hogy túléljük-e a játékot, vagy épp meghalunk.
Remélem most már mindenki tisztán látja, mik azok a visual novelek, jöjjön is a véleményem róluk:
Vannak nagy kedvenceim, amiket imádok, bolondulok értük és a többi. Volt olyan visual novel, amivel "Játszottam, de minek?". A többség viszont tökéletes időtöltésem részeként, főleg az otome game (randiszimulátor) típusúak jönnek be, de azért legyen benne egy kis akció, mert az nem hiányozhat sehonnan sem.
De van egy nagy problémám.
Visual novelt játszhatunk számítógépen (egy Windows XP lazán elfuttatja régebbi gépen is mindegyiket), PSP-n és PS2-n. Mivel én a felsoroltak közül csak egyel (számítógéppel) rendelkezem, roppantmód bosszantó tud lenni a következő dolog:
Képzeld el, hogy találsz egy játékot, amit mindenáron meg szeretnél szerezni.
Két napon át hajkurászod a játékot mindenhol.
Megtalálod.
És kiderül, hogy nem érsz vele semmit, mert PSP-re van kiadva, és neked csak géped van.
"MIÉÉÉÉÉRT????!!!"
Az egyik legnagyobb pofon, amit kaphatsz, az ez. Én is így jártam épp a minap, de komolyan, már meg sem lepődök az én szerencsémmel... Komolyan mondom, fel fogok találni egy programot, ami a PSP-s játékokat átkonvertálja számítógépre. Hány ezrek életét menteném meg ezzel?
Na, én mennék is, vár az anime, aminek a visual novelje után futottam (és láss csodát: PSP-s), ennyi lett volna mára.
Naito kilép.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése